Amúgy

 A héten úgy alakult, hogy hétfőn ötre masszázsra volt időpontom, ma négyre körmöshöz, holnap fél hatra pedig fodrászhoz megyek. Ez tegnap azt jelentette, hogy munka után hazarohantunk, volt fél órám lezuhanyozni, átöltözni, és enni, aztán menni kellett. Ma rögtön munka után a körmöshöz mentem. Holnap egy vásárlás még belefér hazafele, de ha jót akarok magamnak, akkor úgy megyek a fodrászhoz, hogy előtte bepakolom a mosogatógépet is. Nagy esély van rá, hogy nyolc után érek csak haza. 

Mindamellett, hogy ezek jó dolgok, és tök jó, hogy beleférnek ilyenek, nem a szívem csücskei ezek a rohanós napok.

Kis pici lépés

 Ami mára kiderült, hogy egyébként semmi sem. Mégis itt belül, az én lelkemben meg ott van a büszkeség, hogy végül (igaz, kellett biztatás hozzá a családtól) megtettem magamért. 

Vannak dolgok, amik beárnyékolják a mindennapokat a munkám során. Szeretem csinálni, szerintem jól csinálom, szeretem azt, hogy vannak benne változók, időnkénti újra kell gondolni, finomhangolni. Reagálni az újdonságokra, stb. Ezek a tök jó részek, amik frissen tartják az agyamat, és nem hagynak belefásulni. 

És vannak azok a részek amik nem jók, mert nehéz megélni és elfogadni, hogy mások csak lavíroznak, ők úgyis megfelelnek. 

Egy darabig elég az, hogy van, ami néha tovább lendit. Aztán már nem elég. 

Múlt héten pénteken megpályáztam egy másik pozíciót házon belül. Volt egy kis pánik a kollégák részéről, amikor jeleztem. 

Ma hívtak, elmondták mit kellene csinálni, és beszéltünk az anyagiakról is. Kevesebb a pénz, így nem ez lesz az én utam. 

De felszabadít érzés, hogy már nem érzem azt, hogy nem hagyhatom cserben a többieket, hanem magamnak szeretnék jobbat  Nem megalkuvást, hanem valódi jót. Hiszek benne, hogy lesz ilyen. És ahhoz is elég bátor leszek majd. 

Mint valamikor

 Ma úgy ébredtem, hogy a hormonjaim visszarepítettek nagyjából 11-12 éves koromba. Szerintem ilyen zsigeri szinten akkor viselt meg ennyire egy hónap vége. Ez is akkora hülyeség, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy tényleg még ezzel is muszáj az ember életébe beleszólni? Legalább 34 év eltelt úgy az életemből, hogy sohasem nyavalyogtam az ilyen dolgok miatt, nem zavart semmiben. Nem voltak olyan dolgaim, hogy jajj, engem kímélni kell, mert most vannak a nehéz napjaim, esetleg a fejem fájt. 

Most meg a napom nagy részét fekve töltöttem. Néha azért megcsináltam ezt-azt, de nagyon nehezemre esett. Közben felváltva idegesített a tehetetlenség és a fájdalom. 

Még jelen pillanatban is úgy fekszem a kanapén, hogy meleg vizes palack van a hátamon, ami egyébként nagyon jó érzés. 

Na szóval ez egy elég ramaty vasárnap volt. 

35 (és 22 is)

 Na meg meccsnap. 😊 

Ma úgy készülünk a meccsnapra, hogy Balázsnak és nekem volt egy kis titkos meglepink is ottanra. Erik fiunk a héten 22 éves lett, és hát mivel most ez egy olyan szülinap volt, amikor meglepetésre nemigen számíthatott, mert már amikor megvette a tévéjét, akkor megbeszéltük, hogy abba adunk amennyit adunk, de az a szülinapi ajándék is. Csak aztán eszünkbe jutott, hogy hohó, hát ezen a hétvégén meccsre megyünk, ott pedig van lehetőség egy jó kis meglepetésre. Le is leveleztem az illetékesekkel. 

A meccs előtt egy fél órával szóltunk neki, hogy azért majd figyelje a kivetítőt...kaptunk egy olyan igazi "Erikes" fülig érő mosolyt cserébe, és kicsit zavarban volt, és gyorsan hozzátette, hogy nemáár, anya. De figyeltem az arcát, ahogy mentek a köszöntések a kivetítőn, várta, mikor jelenik meg az övé, és nagyon örült neki. Mi meg vele, mert szeretjük, amikor örül, ő különösen őszintén tud mindennek. 

Minden mellé még egy nagyjából rém unalmas gól nélküli meccs után a 35. bajnoki címnek is örülhettünk (bár felhőtlenebb lett volna egy több gólos győzelem után ez az öröm) A szurkolók jó része a pályán ünnepelt együtt a csapattal, különleges látvány volt ez is. 

Könyves péntek

 

Nem jutottam el a héten a könyvtárba, úgyhogy választottam egy olyan könyvet, ami már egy ideje itt van a polcomon, a fiúktól kaptam. Még nem olvastam semmit az ítótól, de többször is találkozom már a nevével. 

A könyv kellemes olvasmány, még ha nem is a legvidámabb, és nekem egyáltalán nem az, ami nagyon olvastatja magát. Még nem is olvastam ki teljesen. Nem vagyok benne biztos egyelőre, hogy ettől az írótól még sok mindent fogok olvasni, de meglátjuk. 

Ha vidámságra vagy varázslatra, esetleg mesékre van szükséged, ne ezt a könyvet válaszd. 

Csütörtök

 Ma, a szokásoktól eltérően hajnalban mentünk dolgozni. Ez ugye általában csak a péntekre igaz, most megtoldottuk még egy nappal. 

Voltunk ma húsüzemi látogatáson. Összesen tizenhárman voltunk, a raktár mindhárom területéről változó létszámban. Különleges élmény volt, több okból is. Egyrészt, mert náluk is munkaidő volt, és így termelés közben láthattunk mindent, másrészt mert együtt vettünk részt Balázzsal. Voltunk már itt egyébként, de akkor nem dolgoztak, tulajdonképpen inkább csak nézelődés volt ez akkor. Jól be kellett öltözni nekünk is, ahogy bent is mindenkinek kell, hajháló, maszk, köpeny, lábzsák. Belépés előtt még az kell menni egy fertőtlenítő bigyón is, csak akkor enged be a forgóvillás kapu, ha már túl vagy ezen. Szóval nekem eddig sem volt kérdés, honnan veszek húst és felvágottat, ezután meg még annyira sem. Amit láttam, az lenyűgözött. Nagyon komolyan összehangolt munka folyik ott, mindenki profi. Láttuk hogyan darabolják a fél disznót (pár másodperc alatt kint volt az oldalas),, hogyan készül a debreceni, hogyan töltik a virslit, hogyan füstölik, láttuk a sonkákat a formában, láttuk hogyan kerül a dobozba a szeletelt hús, a szeletelt felvágott..Láttuk, ahogy a laborban vizsgálják a termék mintát. Nagyon sokan és nagyon keményen dolgoznak azért, hogy minden úgy kerüljön a vásárlókhoz majd, hogy mindenki elégedett legyen. 

Jó élmény volt ez ma. 

Délután nem sok mindentn  csináltunk, itthon voltunk. Én egy felmosás erejéig azért áldoztam a házimunka oltárán, és ez volt a legnagyobb vállalásom is erre a napra. 

Szerda

 Hát ez a mai nap elég érdekes volt. Napközben többször is rám jött a frász, mert olyan szédüléseim voltak, hogy az bizony ijesztően volt. Szerencsére mindig elmúlt úgy, ahogy jött. 

Nagyon nem esik jól ez a hideg, szerintem kétszer annyira tudok most fázni, pedig ez amúgy sem feltétlenül normális mértékű nálam akkor sem, ha csak úgy szimplán van meg.  De hiába nézem napjában többször is az időjárás előrejelzést, nem nagyon van benne kedvemre való.