2025. aug. 2.

Szombat

 Megvolt az alvás bepótolása is ma, megvolt a mosás is, készült ebéd is, és még meccsen is voltunk. Fénykép nem készült, de már nem is reklamáltam miatta, ha nem, hát nem. Pár év múlva jól jönne emlékként, így majd vagy emlékszünk rá, vagy nem. Egyébként nem volt rossz meccs az első hazai bajnoki, a frissen feljutott Kazincbarcikával játszottunk, és nyertünk 3:0-ra. Találkoztunk ismerősökkel, és voltak ők arcok is. 

Lenne egy csomó gondolatom mindenféléről, de nincs türelmem leírni. Lehet, hogy nem is annyira fontos. 

2025. aug. 1.

Könyves péntek

 


Ez egy olyan könyv, ami azért sokáig az emberrel marad, és kicsit más szemmel tekint utána sok mindenre. Kemény és aktuális téma, egy influencer családról, ahol igazából az anya szereplési vágya oda vezet, hogy már minden a kamerákról szól . Két kicsi gyerek, rajtuk keresztül egészen komoly vagyonra tesznek szert. Csak épp a lényeg veszik el. Érdekes, hogy a fő cselekmény véget ér a könyv háromnegyedénêl, de egyfajta epilógusként még egy másik sztori is kerekedik. 

Szerintem ezt mindenkinek olvasni kell. 


Egy újabb könyv a zsidóüldözés témájában. Egy újabb igaz történet. Egy újabb végtelenül szomorú, és mégis nagyon megható történet egy üldözött családról. És csodálatra méltó tisztelgés az írónő részéről az édesanyja előtt. 

Ezt azoknak ajánlom, akiknek nem ez az első ilyen témájú könyve.

2025. júl. 31.

Csütörtök

 A mai napot abszolút feldobta az, hogy délután fodrásznál voltam. Ma is tök jó lett a hajam, tetszik, és jó volt ott lenni is. Én megmondom őszintén, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet ekkora különbség fodrász és fodrász között, mert hát laikusként úgy voltam vele, ugyanúgy tud hajat festeni, hajat vágni mindenki. És nem így van. 

Annak azért örülök, hogy holnap már péntek lesz, mert bevallom, mostanra nyoma sincs már annak a kipihentségnek, amivel hazajöttünk múlt hét szombaton. 

2025. júl. 30.

Szerda

 Még nem vagyok teljesen elégedett az időjárással, de valószínűleg nem az én elégedettségem fogja befolyásolni, ahogy másoké sem. 

Mondjuk az időjárás mellett egy csomó mással sem vagyok teljesen elégedett, leginkább azzal nem, hogy mennyire nem működik velem együtt a saját testem. Pedig tök becsületesen szedem a remifemin plust, és vannak jobb napok is, de egyetlen olyan nap sincs, amikor ne lenne többször is az a borzasztó hőhullám. Olvasgatok a témában több helyen is, még valahogy a több mozgást kellene beépíteni az életembe. Ami nem könnyű, mert sosem volt rám jellemző a plusz aktivitás, mindamellett, hogy a gyaloglás nem az ellenségem. Az tök érdekes, hogy ezekkel a hőhullámos kutyafülékkel egy időben szinte teljesen megszűnt az édesség utáni vágyam, elég ritkán eszem csokit, vagy ilyesmit. Mondjuk a sós dolgok azért lecsúsznak, amikért meg régen egy lépést sem tettem. Na mindegy, bőven van még mit tanulnom saját magamról, és bőven van még mit tennem is magamért. 

Ma este meccs nap is van, itthonról nézzük az örmény Noah elleni BL selejtezőt. Elég izgalmas meccsen vezetünk, és mi állunk továbbjutásra, de még csak a hetvenedik perc, nem merném elkiabálni. Meglátjuk mi lesz a végeredmény. És mire ezt leírtam, egyenlít az ellenfél. Még mindig mi állunk továbbjutásra, de jelenleg csak egy góllal vezetünk, nem kettővel. Úgyhogy még van miért izgulni. 

2025. júl. 29.

Kedd

 Ma reggel olyan volt, mintha már szeptember első napjaiban lennénk. A kardigánt bőven jól esett felvenni. Pedig szerencsére van még egy egész augusztus is. Furcsa ez a nyár továbbra is, teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. 

Nem nagyon tudok semmiről sem beszámolni, mert nem történt semmi, csak a szokásos munka, vásárlás, aztán itthon már csak a nagyon fontos, szükséges dolgok. 

Rolinak érkeznek az egyetemről az információk, Neptun kód, stb. Még kell kicsit noszogatni, hogy ezekkel foglalkozni kell, nem a ráérős kategória egyik sem, és nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni, de majd felveszi a ritmust biztosan. 

2025. júl. 28.

Vissza a valóságba

 Tudtam én, hogy nagyon rossz lesz két hét szabi után visszamenni dolgozni. Úgy is lett, egész délelőtt küzdöttem az érzéssel, ami folyton csak azt a kérdést eredményezte bennem, hogy "mit keresek én itt?" Persze, a racionális énem tudja hogy pont azt, amitől majd lesz még az idén is több utazás, és jövőre is. Ehhez kellenek ezek a szürke, néha utálatos hétköznapok. 

Nagy, világrengető események nem történtek a távollétünk alatt, semmiről nem maradtunk le szerintem. A leveleimmel egészen gyorsan utolértem magam, bár az idén már egy csomót úgy tettem olvasottá, hogy igazából nem is olvastam el. Jó, csak ezeket az automata leveleket, amik minden nap bizonyos idoben jönnek. A többit azért becsületesen elolvastam. 

Azért kicsit megviselt a mai nap, legalábbis elég fáradtan jöttem haza, és nem is volt már kedvem semmihez itthon. A fodrászhoz jelentkeztem csak be, csütörtökön megyek majd. 


2025. júl. 27.

26

 Ennyi évvel ezelőtt született Patrik. Ennyi évvel ezelőtt lettünk család, lettem valakinek az anyukája. Akkor, azon a huszonhat évvel ezelőtti nyári estén természetesen fogalmam sem volt még arról, mi minden vár rám, és nem is érdekelt nagyon. Gyönyörködtem a kisfiamban, és próbáltam magam összeszedni a megpróbáltatások után. 

Az ő anyukájának lenni mindig könnyű volt. Egészen rendkívüli kisgyerek volt, akit minden érdekelt, és aki akkor érezte magát a legjobban, ha velünk volt. Mostanában azért már elég jól érzi magát nélkülünk is, de azért nem panaszkodhatunk arra sem, hogy sokat kell őt nélkülöznünk..

Ma is együtt töltöttük a napot, tegnap este a barátaival ünnepelt, ma pedig velünk.